Támogass

Behind The Clouds dizájnpólók

Behind the CloudsA Bátor Táborban a súlyosan beteg gyerekek legyőzik félelmeiket, megtanulják, hogy többre képesek, mint amit a betegség próbál elhitetni velük. Ez inspirált 15 híres zenészt és zenekart, hogy valljanak saját félelmeikről, és az ügyünk mellé álljanak. 15 éve hiszünk abban, hogy a felhők fölött mindig süt a nap. Behind The Clouds – ezt jelenti a pólókollekció neve is. Ugyanis a Weiler-grafikák pólókra kerültek, megvásárlásukkal az alapítványt támogatod. A kampány azért kapcsolódik szorosan a küldetésünkhöz, mert egészséges és beteg gyerekeknek, sőt, felnőtteknek is nagyon inspiráló látni azt, hogy sikeres és magabiztos sztároknak is voltak, vannak félelmeik, melyeken felülkerekedtek. A kezdeményezés ilyen értelemben nemcsak pénzbeli támogatást jelent a Bátor Tábornak, hanem lelki támogatást is táborozóinknak a félelmekkel és a betegséggel való megküzdésben.

 

Kattints a zenekar nevére és már olvashatod is a sztorijukat!

Ganxsta Zoleee // Halott Pénz // 30Y // Ivan & The Parazol // Anna And The Barbies // Kiscsillag // Magashegyi Underground // Punnany Massif // Rúzsa Magdi // Vad Fruttik // Wellhello // Zagar // Quimby // Irie Maffia // Csík Zenekar

Ganxsta Zolee

Gyerekkoromban rocksztár vagy focista szerettem volna lenni, nagyon tetszett, hogy ők mindig közönség előtt lépnek föl. Viszont ahogy ki kellett állni akár csak három ember elé elmondani egy verset vagy előadni bármit, jött a kukaság, piros fül, tenyérizzadás: meg sem tudtam mukkanni. Ha egy előadásban annyi szerepem volt, hogy a háttérben a színpadon átvigyek egy függönyt, már két nappal előtte rosszul voltam. De mégis a zenélés vonzott, és amikor először előre mentem rappelni, az első pár alkalommal ugyanilyen izgulás tört rám. Aztán megszoktam, mert mindent meg lehet szokni. A félelmet is így lehet legyőzni. Ha nagyon sokszor szembenézel vele, egy idő után nem fogsz félni tőle. Ha minden nap jegesmedvékkel birkózol, egy idő után már azt is megszokod. Elsőre beszarsz. Aztán ha másodjára, harmadjára, negyedjére is túléled, ötödjére már azt mondod, lepofozom ezt a kis hülyét.

Ganxsta Zolee

 

 

Megnézem a pólót

Halott Pénz

„A vörös hajam miatt gyerekkorom egyik legmeghatározóbb tapasztalása volt, hogy kilógok a többiek közül. Épp ezért mindig arra vágytam, hogy olyan legyek, mint a többi gyerek.

Az évek alatt azonban megtanultam, hogyan tudok előnyt, erőt kovácsolni az adottságomból.

A grafika ezt a személyes élményt jeleníti meg. A vörös haj a Halott Pénzt is jelképezi, de ebben a koncepcióban az összetartozást és a különbözés természetességét is szimbolizálja.

Gyerekként kilógni sosem egyszerű, azonban mindenki kap egy csomagot az élettől, és az ember boldogulása (boldogsága) azon múlik, hogyan tudja ezt felhasználni. Engem például a vörös hajam vezetett a vers és a zene útjára.”

Marsalkó Dávid

Megnézem a pólót

 

30Y

mitől félsz, legyőzted?

sose féltem, mondjuk attól, hogy az ágy alatt szörnyek laknak. szerettem az ágy alá bújni gyerekként, szóval miért hittem volna, hogy van ott más is, rajtam kívül. nagyanyámnál néha féltem éjjel. volt egy tükör a hálóban, egy triptichon, és nagyanyám azt mondta, ne nézzek bele este, mert ott az ördög lakik. nem bírtam ki, persze, mindig odanéztem, de sose láttam az ördögöt.

félteni tudok inkább, nem félni, mert félni valahogy azt is jelenti, hogy magunkat féltjük. de én magamat sose féltettem, másokat inkább: az epit például, vagy a lányunkat, vagy családunk legújabb tagját, kacat kutyánkat. meg olykor ügyeket féltek, azért például, hogy ne vesszenek a feledés homályába, hogy élénkek és alakító erejűek maradjanak: legyen ez egy dal, egy könyv, egy film, jó vagy éppen rossz eseménye a körülöttünk lévő világnak.

és talán innen van a félelmem, most, felnőttként. valahogy az az érzésem, hogy egyre inkább elveszik a megértés akarása. hogy az a kíváncsiság, amivel a világra tekintünk, azért, hogy beszédbe keveredjünk valahogyan a körülöttünk lévő dolgokkal, ügyekkel, emberekkel, szóval ez a vágy van valahogy eltűnőben. mert ha nem beszélgetünk, ha nem kérdezünk, válaszolunk, hallgatunk, akkor elveszik a megértés – és nem csupán a mások megértése, de a magunké is. és akkor nem tudunk – például segíteni senkinek.

Beck Zoli

 

 

Anna and the Barbies

„Kisiskolás koromban Tahiban laktunk. Minden nap szürkületben mentem haza az iskolából. A hazafelé vezető út közepénél mindig ólálkodott egy nagy farkaskutya. Nagyon féltem tőle, sokszor órákat vártam vele farkasszemet nézve, hogy elmenjen, és tovább merjek menni, de volt, hogy nagyon megkergetett.

Egyik nap tudtam, hogy anyukám nagyon finom vacsorával vár, siettem haza, fáztam is nagyon. De a szörnnyel megint szembetalálkoztam. Nagyon rémült voltam, remegtem, de éreztem, hogy muszáj leküzdenem, haza kell jutnom gyorsan!

Teljes kétségbeesésemben minden erőmet összeszedtem, és elkezdtem felé szaladni, ugatni, mindenféle fura hangot kiadni, lóbálni a fejem felett az iskolatáskámat.

Ő ezen annyira meglepődött, hogy elengedett, elkullogott, és én nyugodtan hazamehettem.”

 

Pásztor Anna

Megnézem a pólót

 

Irie Maffia

A bajnok fogalom egyszerre jelenti a győztest, aki a dobogó tetején áll, de igazi bajnokként gondolunk arra is, aki küzdelemmel, sok energiával bizonyítja magának és a külvilágnak, hogy nem hátrál meg az akadályok elől.

„A  champion érzés nem más, mint magabiztosan szembenézni a megpróbáltatásokkal és merni lépni. Azt is jelenti, hogy ha valamibe belekezdesz, azt végigcsinálod, még akkor is, ha közben rájössz, hogy teljes hülyeség. Egy életérzés ez: bajnok az, akinek van története és elszánt.” – mondja Sena.

Tehát mindenki, aki egyszer is legyőzött már valamilyen félelmet az életében, bajnoknak tekinthető. Legyen az akár egy nagy kutya megsimogatása, egy bungee jumping ugrás, vagy egy merész lépés végrehajtása az életben.

„Bár tíz éves a zenekar – és egyéb formációkkal is gyakran állok színpadon -, én még mindig, minden egyes koncert előtt izgulok, lámpalázam van és minden egyes alkalommal emlékeztetnem kell magamat, hogy meg tudom csinálni, le tudom küzdeni a félelmemet. Szerencsére mindig sikerül, és ez sikerélményt jelent minden jó koncert után. Amikor viszont valami nem úgy sül el, ahogy azt szerettem volna, a következő koncerten még inkább oda kell tennem magam, le kell győznöm a paráimat és újra kimenni a színpadra énekelni”. Meséli Sena.

A zenekar másik frontembere, magabiztos és határozott a színpadon, ám neki is van olyan helyzet az életében, ahol erőt kell venni magán, hogy tovább lépjen.

„Gyerekkoromban féltem az úszástól, mert bizonytalannak éreztem magam a vízben. Szerencsére, azóta sikerült legyőznöm a félelmet, és most már bemerészkedem a mélyvízbe is… néha.” (MC Columbo)

 

A puszta akaraterő is kivívja az elismerést, és az eredménytől függetlenül is győztessé válhatunk bármilyen hétköznapi dologról legyen szó. Az elszántság avat mindenkit bajnokká.

 

Megnézem a pólót

 

 

 

Ivan & the Parazol

Talán többször, mint az ember szeretné, előfordul, hogy azon kapjuk magunkat, hogy nagyobb a víztömeg fölöttünk, mint ahogy azt terveztük. Ilyenkor hirtelen minden letisztul, látod, hogy milyen messze a felszín, érzed, mennyi a levegő a tüdődben. Persze első gondolatként felötlik: nem lesz elég a feljutáshoz – de az ösztönök mindig a túlélésre hajtanak, így minden egyéb gondolatot, félelmet, aggályt a háttérbe szorítva, arra koncentrálsz, hogy feljuss. És itt jön az a fázis, a megküzdés, amiben tényleg egyedül vagy, ezt senki nem csinálja végig helyetted. Majd mikor felbukkansz, néz mindenki, hogy de jó, hogy te is itt vagy, nagy dolog, lebuktál egy kicsit, biztos érdekel a mélység, de igazából senki, de senki nem tudja rajtad kívül, hogy milyen mélyről is jöttél.

 

Megnézem a pólót

 

Kiscsillag

„Felállok az ágyon, a párnám falhoz vágom és azt ordítom meguntam félni kockacukor, srácok ki kéri ez kockacukor.”

Ez a korai Kiscsillag szöveg ugrott be egyből, amikor kerestem régi dalokban, hogy mit is hordtam össze eddig a félelemről. S bár az ember ritkán szereti magyarázni a saját szövegeit, de ez egy olyan pillanat talán, amikor az ember fellázad az őt addig béklyóban tartó félelmei ellen. Először lebirkózza, aztán megszelídíti őket úgy, hogy a kezéhez jönnek a jutalomfalatért. Aztán ha jóllaktak, beparancsolja a sarokba mind, és ő mondja meg, mikor jöhetnek elő.

Lovasi András

Megnézem a pólót

 

 

Magashegyi Underground

A látó és a látott összemosódik, lehunyt szemünk mögött nő egy új valóság.

Az idő bennem mint a tenger, egy állandó jelen. Szereplője vagyok, mint ahogy voltam, és mint ahogy lenni szeretnék.

A félelem is egy nagy állandóság. Naponta vele táncolok. Belső dinamizmus. Nem csak bennem hatalmas mozgató erő.

Három éves koromban egy forró nyári délutánon édesanyámmal a biciklijén ültünk együtt, simogattak a jegenyék, nagy árnyékokkal hulltak az út túlsó felére, láttam a délibábot, jött szembe a táj, mi csendben haladtunk előre. Még azon a napon hallottam, hogy baj történt, nem értik szüleim, hogy mi van velem, hideg volt a kezük, nyugtatgattak és féltek. Kiderült, trombocitopéniám van. Egy kisgyerek mindent megért, csak a belső erejével tud dolgozni, a többit a felnőttek intézik. Szép magányt éreztem, együtt vagyok minden segítséggel, orvosokkal, szüleimmel, mégis, belül óriási feladataim vannak. Majdnem mély filozófiai gondolatokkal – ha meghalok, minden ugyanúgy fog működni, minden ember, még a hangyák is a hangyabolyban, fontosnak tűnően, serényen csinálni fogják ugyanazt, mint eddig.

És miért van mindig jelen a tenger? Fizikai valóságomban egyszer láttam tengert. Számomra az élet metaforája: szép, nagy, állandó, kimeríthetetlen. Örülök, hogy része lehetek.

És még valami, amit mások látnak benned, az csak egy pillanat, amit te látsz magadban, az az örökkévalóság.

Bocskor Bíborka

 

Punnany Massif

Wolfie: Mindkettőnkre jellemző erős félelem faktor a határidők betartása, a teljesítménykényszer; az, hogy időre kell csinálni és jót kell csinálni. Ezért félünk az időtől, az elmúlástól, az elmúlás adta kényszertől.

RendbenMan: Maximalisták vagyunk, és azt tapasztaljuk, hogy a szigorú időpontok miatt sokszor alkalmazott művészetté válik, ami egyébként szabadon szárnyalna, jönne. Az egyetlen, amit tehetünk, ha szembenézünk ezzel, és elfogadjuk, hogy léteznek határidők, amiket be kell tartani, és erre kell eszközölnünk magunkat. A mi tanulnivalónk és teendőnk, hogy komolyan vesszük ezeket a határidőket, betartjuk őket, ha törik, ha szakad. És ez egyébként mindenre igaz. Talán a buddhizmus egyik tanítása, hogy ha félsz a sötéttől, akkor ülj be a sötétbe, és akkor előbb-utóbb rájössz, hogy nincs miért félni. Mi sem adjuk fel: újabb és újabb határidőket, célokat tűzünk ki magunknak, és szembe szállunk azzal, amitől rettegünk.

Wolfie: Mert a szükséges rossz szükséges.

Megnézem a pólót

 

Rúzsa Magdi

„Sosem tagadtam, nehéz körülmények közül indultam el, sokszor féltem, hogy ha kisiklik a “vonatom”, visszakerülök oda!

Ma már tudom, a félelmet nem  szabad táplálni, mert akkor eluralkodik a lélek fölött, és elkezd teremteni.
Ma már ez ad erőt, és hálás vagyok a sorsnak, mert a pofonok is megerősítettek, nem csak az öröm. Mindig hajt valami, hogy többet és többet tanuljak, és tegyek magamért, hogy aztán bármit is hoz az élet, meg tudjak vele küzdeni.
A jó és rossz dolgok egyaránt formálják az embert, a kérdés csak az, hogy a magad javára tudod – e fordítani a nehézségeket is.
Az én mottóm, mindig előre nézni, mindig hittel, becsülettel menni előre!”

Rúzsa Magdi

Megnézem a pólót

 

Vad Fruttik

Instant életigazságokban nem vagyok valami jó, és nem is hiszem azt, hogy létezne használati utasítás csak úgy mindenre. Mivel az ember nem porszívó, én sem tudom megmondani, hogy mitől fogunk “nemfélni”. Az biztos, hogy a félelmet nem lehet kikapcsolni, bár hallottam olyat, hogy létezik egy srác, aki nem fél, és ő rallyversenyző lett, mert olyan gyorsan kanyarodik. De egy csomóan nem lettünk rallyversenyzők, mert mi félni tudunk a kanyarban.

A félést régebben előfordult, hogy titkoltam meg szégyelltem. Nekem erről azt mondták nálam okosabb emberek, hogy azt ne csináljam, mert igazából mindenki fél – kivéve persze a rallyversenyző srácot – és jobb azt kimondani vagy leírni vagy elénekelni.

Állítólag, ha az ember énekel, akkor nem tud félni. És ezért van az is, hogyha valaki lemegy a pincébe, akkor fütyörészik, mert a fejében olyankor a motor a füttyögésreceptort hajtja meg, és a félésreceptor meghajtó nélkül marad. Nem írom ide a végére, hogy mit csinálj, ha félsz.

Likó Marcell

 

Wellhello

„Gyerekkoromban súlyos asztmás voltam, emiatt sokszor ki kellett maradnom a suliból. Épp egy új iskolába kerültem, ahol enélkül is nehezen fogadtak be, szóval rengeteget kellett küzdenem, hogy ne tekintsenek rám idegenként. Elég sok gondot okozott már az életem folyamán, hogy mikor erős stresszhelyzet ér, elkezdek fulladni, és alig kapok levegőt. 4 éve volt egy elég kemény pánikbetegségem a rám nehezedő nyomás és fizikai túlterheltség miatt, így ki is kellett “vennem magam” egy kis pihenőre. Fokozatosan kezdtem jobban lenni, de évekbe telt, mire nagyjából elmúlt ez a problémám, ami bármikor, bárhol előjött. A belső, lelki harcok azok, amik a reményből hitet csinálnak, amik megerősítenek. Akkor nem volt jó átélni, de utólag már nem bánom, hogy megtörtént.”

Fluor

„8 éves voltam, amikor vidéken játék közben beszakadt alattam egy használaton kívüli kút. Egyik pillanatban még felhőtlenül rohangásztam a barátaimmal, a következőben már zuhantam az ismeretlen sötétségbe. Természetesen pánikba estem. Szerencsém volt, a kútban már csak kevés víz volt, így nem fulladtam bele. Barátaim szóltak közben nagybátyámnak, aki a segítségemre sietett. A kút fala lyukacsos volt, így egy darabig ki tudtam mászni, és elérni nagybátyám kezét, aki végül kihúzott. Szerencsém volt, de sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor ott feküdtem pánikban a kút legmélyén. Az eset után évekig víziszonyom volt, hosszú fáradságos munkával, de sikerült legyőznöm. Most már nem félek a víztől.”

Diaz

 

Zagar

Akik Nem Tudnak Járni, Repülnek

„Néha az ember csupán azzal, hogy bátran éli az életét, segít valakin” – mondja egy bölcs japán író, Higasino Keigo. Ahhoz, hogy teljes értékű életet éljünk, elengedhetetlen a bátorság, de nem a hősieskedés, a világmegmentés, hanem a hétköznapok bátorsága. Az, hogy félelem nélkül, vagy éppen félelmeink ellenére belevágjunk valamibe, amit meg akarunk valósítani, amit el akarunk érni, és amitől jobbá lesz a saját és jó esetben mások élete is.

A művészek általában bátor emberek, még akkor is, ha adott esetben ugyanúgy tele vannak félelmekkel, szorongással, kérdésekkel, kétségekkel, mint az átlagemberek. A művészek szembe mennek a társadalmi konvenciókkal, saját és a közmegegyezés határait feszegetik, hatnak, alkotnak, és mindezt úgy, hogy nem lehetnek benne biztosak: művészetüket el- és be is fogadják majd. És ahhoz, hogy rendületlenül tovább alkossanak, hit kell, bátorság, elkötelezettség és persze egy nagy adag egó is.

 

A Zagar zenekar megalakulása óta megalkuvás nélkül, mondhatni bátran járja a saját útját, és olyan inspiráló, felemelő zenei és képi világot teremt közönségének, amely olyan világokba repíti őket, ahová gyalog nem is lehet eljutni. Hiába kérdőjelezik meg magukat újra és újra, hiába jönnek újabb és újabb akadályok, viszi őket előre a teremtés kényszere és mindent betöltő életöröme. Ha bátran haladunk előre az életben, nem kell félnünk, mert akkor szárnyakat kapunk, és ha a menetelés már nem megy, repülhetünk.

Pritz Péter

Megnézem a pólót

 

Quimby

„…Szinte rögtön elkezdődött a susogás és az árnyékok tánca. Látod, apu, ott a szekrényajtónál, ott mozog, és hallod, hogy susog? Apu csendesen felvett, majd lassan az ablakhoz vitt. Kinéztünk az ablakon. Mit látsz, kérdezte. Hát a ház előtti nagy fát. És mit csinál a fa? Dülöngél. Miért dülöngél? Mert fújja a szél. Hallod a szelet? Hallom. Nézd csak a fa árnyékát, hol van? Hát a szekrényen, mondtam és máris éreztem, hogy az előbbi félelem nincs többé. Egyszeriben semmivé lett.

Azóta is, ha valamitől félek, tudom, hogy csak meg kell vizsgálnom, hogy mi is az, fel kell fedeznem, meg kell ismernem. Többet kell róla tudnom, mint, hogy félek tőle. Félni annyi, mint nem tudni.”

Varga Livius

 

“Én nem legyőztem a félelmeimet csak nem nagyon foglalkozom velük, ha nem muszáj. Elfogadtam, hogy vannak, és alapvetően elvagyok velük. Csak a jelen pillanat reális félelmeivel foglalkozom igazán. Se térből, se időből nem húzom magam köré az irracionálisakat. De igyekszem tanulni belőlük. Élvezem a zuhanást.”

Kiss Tibi

 

 

Csík Zenekar

Boldog, szomorú, nyomasztó és küzdelmes órákat éltünk át 2013. március 15-én. Előző nap egy szép koncertet játszottunk Szombathelyen a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral, de már boldogan készültünk a másnapra, hiszen tudtuk, hogy a nemzeti ünnepen adják át a Parlamentben zenekarunknak a Kossuth-díjat. Március közepén szörnyű időjárást, hóviharokat, így útlezárásokat hozott a sors. Szombathelyen aludtunk, hogy majd másnap talán jobb lesz, hallgattuk a híreket, és be kellett látnunk, hogy ott rekedtünk. Telefonáltunk sokfelé segítségért, elutaztunk vonattal ameddig bírtunk, de vissza kellett fordulnunk. Elmentünk súlyos viharba keveredve mikrobusszal Bécs felé – talán repülővel, akármilyen drága lesz is, de elmegyünk, hogy ott lehessünk az ünnepségen. Nem sikerült. Csalódottan ültünk egy egyszerű csendes, sötét étteremben májgaluska levest kanalazgatva azokban a percekben, amikor éppen a díjakat osztották.

Megnézem a pólókat

Csik_zenekar_feher

Amikor végeztünk, és kimentünk az utcára egyikünk azt mondta, csak próbáljunk meg feljutni Pestre a mikrobusszal, bármilyen súlyosak is a hírek, vágjunk bele. Többen csatlakoztak hozzá, és elindultak. Néhányan maradtunk, és mindig tartottuk velük a kapcsolatot telefonon. A bátorságukat siker koronázta. Mondták, merre járható az út, és mi is utánuk indultunk. Hihetetlen volt, de találtunk egy embert, aki dacolva az útviszonyok veszélyeivel elvitt minket a távoli nagyvárosba Budapestre. Valóban igaz a mondás: Segíts magadon, az isten is megsegít.